Reggelente elszoktam járni, futni. Rövidke távot futok, kb. 15 percet. De most cipő hiányában más edzést kellett kerestem magamnak. Miért ne kerekezzek egy rövidet? Ígyhát reggel nekiindultam akármerre, kifelé a városból. Nem törődtem a szemerkélő esővel, a sötét felhőkkel, a hűvössel. A nyerges tetőre akartam feljutni. Gondoltam két keréken hamar megjárom.
A városhatárban áthaladtam a szőlősdombokon, letértem a műútról. Az út köszönhetően a több napja tartó esőnek, kb. 10cm mély saras volt. De jól haladtam rajta. Az egész nyerges hegyet körbenőtte a cserje, bokor. A természet visszafoglalja azt, ami az övé. Az útra rádőlt egy fa, azt is benőtte. Eltévedtem kissé. Fönt a tetőn szép volt, borús, hűvös, ködfoszlányok száltak el a szemközti dombokon. A patak felé könnyű út vitt le a tetőről. A szőlődombokon visszaadta ezt. Füves-saras lett az asgardom, nehéz volt a haladás. Sajnáltam is szegényt, legközelebb magamra is jobban vigyázok, egy széldzseki el kellett volna.
Elértem a műutat. Innen haza simán ment. Húgom elképedve nézett, amikor meglátott a kapuban. Jó saras voltam.
Igen elhúzódott a rövid edzés, délben értem haza.
Nem volt rossz túra. Rövid táv, saras, szép, felfedezés, eső, kitartás, edzés.
